Hamis mosollyal az arcomon pakolok a bőröndömbe megannyi elnyűtt emléket. Pár perc maradt hátra a végleges búcsúzásig. Elmondanám még, amit már annyiszor papagájként ismételgetve fogalmaztam hozzád. Hogy mennyit jelentesz nekem. És, hogy érzem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol döntenünk kell.…

Már nem szeretlek igazán, csak úgy vagy. Csak úgy vagy nekem, tartalak magam mellett, ha szeretnéd, néha nyomok a homlokodra egy nyugi-puszit, csak hogy éreztessem: igen, itt vagyok – még. Azt hiszed minden rendben, olyan elégedetten dőlsz hátra, Kedvesem. Te nem tudod, hogy mennyi őrült nagy…

Amikor először megláttalak, éreztem, hogy veszélyzónába ütköztem. Akarva-akaratlanul nagytakarítást rendeztem az egész mellkasomban. Letöröltem a polcról azokat a még régebben másnak szánt szerelmes szavakat is, a leveleket pedig felgyújtottam, porait elsöpörtem. Múltam szemetesládáját végleg…