Sétáltunk, de soha nem akartam megfogni a kezed, mert mindig mögötted akartam menni. Élveztem, ahogy a tornacipőd alatt összemorzsolódtak a kis kövek, és mindig hagytál magad mögött lábnyomot, amibe aztán én belelépkedtem aprócska lábaimmal. Fel sem tűnt, hogy milyen hosszú út vezetett a teleptől a…

Amikor megkérdezték, hogy: „Mi a legnagyobb hiba, amit elkövetünk az életben?” Buddha azt válaszolta, hogy „A legnagyobb hiba, hogy azt hiszed van időd.” Habár az idő ingyenes, mégis megfizethetetlen. Nem sajátíthatod ki, de használhatod. Nem tarthatod meg, de eltöltheted. És ha egyszer elmúlt, soha…

Csak dúlt-fúlt a bolondja, meg nem állt, s még dobbantott nagyokat az élet színpadán. Makacsul volt lázadó. Csavargó, magányos napjain szipogva, hirtelen lüktetésekkel vezetett be a néha végtelennek tűnő, sűrű, ködös, sötét erdőbe. Leánytenyér nagyságú levelekkel teli, felettünk összefonódott ágak…

Hamis mosollyal az arcomon pakolok a bőröndömbe megannyi elnyűtt emléket. Pár perc maradt hátra a végleges búcsúzásig. Elmondanám még, amit már annyiszor papagájként ismételgetve fogalmaztam hozzád. Hogy mennyit jelentesz nekem. És, hogy érzem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol döntenünk kell.…

Már nem szeretlek igazán, csak úgy vagy. Csak úgy vagy nekem, tartalak magam mellett, ha szeretnéd, néha nyomok a homlokodra egy nyugi-puszit, csak hogy éreztessem: igen, itt vagyok – még. Azt hiszed minden rendben, olyan elégedetten dőlsz hátra, Kedvesem. Te nem tudod, hogy mennyi őrült nagy…

Hétfő reggel. Az ég derült volt odakint. A madarak csiripeltek, én pedig alig vártam a reggelt, hogy újra átéljem a boldog perceim.Emlékszem: Reggel hét órakor felkeltem és kinyitottam az ablakom, beleheltem egy jó adag hajnali friss levegőt, ami aztán egész napra energiát adott. A szemeimet…

Szeress bátran…   Én nem tudtam mit kezdeni ezzel a dologgal. Az arca napról napra egyre ismerősebb lett. Legédesebb álmaimból felriadva is láttam, és csodáltam – csendben. Érzelmi körforgásnak tűnt, ugyanis mindig ugyanazt láttam. Semmi mást… ha egy percre is, de szerettem volna megválni az…

Vannak napok, amikor az ember egy kicsit beletörődik a történtekbe. Nem éppen elfárad, hanem épp hogy elfárad. A bánatból kifacsart elfogadásnak mindig van egy apró egysége, amely ilyenkor az ember lelkére ül, és ott uralkodik. Úgy hívják: remény. A keserűség mindig hordoz magában hitet.