Csak egy nap. Huszonnégy óra. Csak egy napot kérj önmagadnak Tőled. Ne használd a virtuális felületet! Kapcsold ki a laptopod! Ne bámuld a „népbutítót”! Nyugi, tarts szünetet és foglalkozz magaddal, az életeddel!

Én ma ezt tettem, és csodálatos volt!

Ébredés után kinyitottam az ablakot, mosolyogtam egy nagyot, és próbáltam elkapni a hópelyheket – a szembelévő szomszédom érdekesen tekintett felém, szerintem gyanítja, hogy boldog bolond vagyok, aki valószínűleg épp élvezi az életét.
Egész nap rangasz öltözékben voltam! Tré, de rájöttem, hogy ez is jól áll. J Kiráztam a szőnyegem az ablakon, és véletlenül kiesett a kezemből, azt hittem utána ugrok a negyedikről! Útja közben fejbe kólintotta az alsó szomszédot, aki épp dohányzott. „Az istenit!!!” – mondta. Én meg csak nevettem és bocsánatot kértem. J
Kimentem a konyhába és perceken keresztül bámultam a keresztfiam fényképét – milyen gyorsan eltelt az elmúlt egy év… Ihletet merítettem kedves arcából és ez még jobban megerősítette bennem a gondolatot, hogy melyek az élet valódi örömei. A pillanatnak élve húztam fel bakancsom és elindultam meglátogatni Őt, Őket. A lakásba belépve egy gyönyörű gyermekmosoly fogadott. És az az édes kis hangja, Istenem! Levettem a cipőm és a kabátom, majd bementem a nappaliba, ahol szólt a zene. Tomika aprócska lábaival lépegetett jobbra-balra, közben „lálálálázott”. J Csak néztem Őt és azon tűnődtem, hogy úgy rohan az idő, hogy tényleg nem vesszük észre, pedig szükség lenne rá. Tomika napról napra okosabb és értelmesebb, igazából Ő az, aki változást hoz a mindennapokba, na meg én! J Felpattantam és én is táncoltam Vele… J Mindeközben a sógornőm hozott nekem teát. Megköszöntem és megdicsértem, mert amit Ő csinál, nekem tényleg a legfinomabb.
Ezután elindultam az Édesapámhoz. Futottam végig, fel a lejtőn. Már messziről láttam, hogy havat lapátol. Közben élveztem, hogy ropog a hó a talpam alatt, és néha hátrapillantottam, tetszett, hogy olyan intenzíven lehetett látni a bakancsom nyomát a hóban - persze majdnem eltaknyoltam! J Trappolásom végül Édesapám karjaiban ért véget. Bevonultunk a meleg szobába, ahol elterültem, mert nagyon elfáradtam a futás után. Hű, de melegem volt! Kaptam egy finom kávét, közben kiselőadást tartottam magamról. J Édesapám folyton csak sóhajtozott és nevetett az ajakszőre alatt. Rájöttem, hogy ezért imádom szórakoztatni az embereket! Mert jó kedvük lesz, megnevettetem őket. Kis idő után vettem is fel a kabátom, mert bizony jött értem az Édesanyám. A kávét megköszöntem és megdicsértem, mert nagyon jól esett.
Bepattantam az anyósülésre és elmentünk vásárolni. Anyumnak van egy olyan bojtos sapkája, ami nagyon vicces, mert akkora bojt van rajta, mint egy bowling golyó. Amúgy aranyos. Figyeltem Őt vezetés közben. A pisze orrát, a kis mosolygödreit, ahogyan pislog, a kezeit, na meg persze az idétlen bojtot a sapkáján. Megdicsértem, hogy milyen szép nő. J Vásárlás közben annak ellenére, hogy pörgős volt a hangulatom, türelemmel voltam Anya felé, hiszen járt az agya, mit kell vennie, el ne felejtsen valamit. Na meg addig én is vizslattam a polcokat és törtem a fejem, hogy holnap mit kéne főzőcskézni. Megkértem Anyát, hogy adjon tippet, mert nem jut eszembe semmi. Azt válaszolta, hogy vegyek húst, mert úgy is menet közben fog kiderülni, hogy mi kerül az asztalra. És tényleg mindig így történik! J Elindultunk haza. Kiszálltam az autóból, összefogtam a csomagokat, majd megköszöntem Anyának a „hús-ötletet”. J
Mire felértem a legfelső emeletre, lihegtem, a lábam megfájdult, a karom meg szinte leszakadt a súlytól. Ezt követően felhívtam a Nagymamámat és elmondtam Neki, mennyire szeretem és hogy fontos nekem. Azt válaszolta: „jóvan kislyányom, én is, jössz valamikor?”, mire én azt feleltem, hogy „Mama, Benned soha nem csalódom, köszönöm!” J

Aztán most itt ülök az ágyam szélén, és kiírom magamból a boldogságot.

Sokszor felejtjük el mi, emberek, hogy mi a valódi, az igazi. Álarcok mögé bújva „élvezzük” az életet. Egyszer élünk és jogunk van úgy élni a saját életünket, úgy alakítani mindennapjainkat, úgy kovácsolni a sorsunkat, hogy közben a boldogság kulcsát markoljuk. A boldogságért küzdeni kell minden nap! Ma is! Fejben, a szíveddel! Mindig ott van a lehetőség, meg kell ragadni és élvezni azt! A legtöbbünk kifogásokkal hadakozik egész életében. Miért…? Mire való ez? „Nem lehet, mert…”, „De mi lesz, ha…?”, ismerős? Akármiről legyen szó, amit a szíveddel érzel, azért harcolj, és csak is azért érdemes csatázni. A többi maradjon tabu, nincs szükség rá, felesleges! Dobd el! Ne kételkedj önmagadban, mindenre ott a válasz a szívedben. Kit érdekel, hogy „mi lesz, ha…” ? De most tényleg! Rosszat úgysem tehetsz addig, amíg szíved szerint cselekszel. Ha szerelmes vagy, hát mondd el az illetőnek! Ha ez kölcsönös, hát csókold meg azonnal! Ne tétovázz semmivel, mert az idő megy, ketyeg az óra! Ha káromkodni akarsz, káromkodj egyet! Idd meg azt a pohár bort! Sikíts ki az ablakon! Nevess nagyon nagyokat! Időnként rúgd fel a szabályokat! Ha nincs kedved, akkor ne csinálj semmit! Mosolyogj az emberekre, akár az utcán is! Örülni fognak, hidd el – tapasztalat. J Szabadulj fel! Hallgass zenét és énekelj is! Ha nincs jó hangod, akkor is! Ha vitába keveredsz, állj is bele, védd magad. Tudd, hogy értékes vagy! Olvass újságot reggeli kávézás közben. Újságot, nem a telefonod képernyőjén! Öleld meg, akit szeretsz! Légy kedves! Köszönd meg, amid van, amit kapsz! Légy a fény! Sugározz! Légy hálás! Légy boldog!

Ha repülni akarsz, kérlek, ne zárd magad kalitkába!