Csak nézd ezt a buta kis világot: Ébredezik már, nem lát, hajt előre.
Kíváncsi tekintettel nézek körül: a hegyeket, erdőket is bejárta már a szemem. Voltam lent az utcán, a járdákon, emberek tekintetét fürkésztem. Néztem a mozdulataikat, s kerestem hozzá egy-egy őszinte mosolyt. Az az aktatáskás fickó is percenként nézte az óráját az állomáson. Én is ugyanott vártam, de csak egyszer néztem meg az időt kíváncsiságból, és nem türelmetlenségből fakadóan. Onnan tudom, hogy a hapsi türelmetlen volt, mert folyton dobolt a talpával a földön, közben néha rágta a szája szélét. Nyilván feszült, nyugtalan is volt az imént felsoroltak alapján.
Hallottam közben kutyaugatást és gyerekkacajt is. Másodpercekig néztem, tűnődtem azon, hogy a faágakról miért nem pottyan le az a réteg hó. Levettem a fejemről a sapkát, mert azt akartam hogy érje a hajamat is hó.
Olyan állapotba helyeztem magam, amit addig még soha nem tapasztaltam. Éreztem a bizsergést testem minden porcikájában. Kedves, örömteli nap állt előttem. Bájos mosollyal arcomon néztem szembe mindennel aznap - is. Szimplán kicsattantam az örömtől.
Tudod, olyat éreztem, mint amikor semmi más okod nincs a boldogság megélésére, csupán csak a léted.
Fura, de kikapcsoltam teljesen, szerettem, ami körülöttem történik. Nem kellett hozzá semmiféle spirituális tanítás, híres írók nagy könyvei, egyszerűen csak az elfogadásra volt szükségem - miután elkezdett érdekelni, miből ered ez a furcsa érzés, ez az igazi lelki béke, nyilván végig akartam járni az odavezető utat, ezért elkezdtem olvasni.
A boldogság felismerésére kellett, hogy rádöbbenjek.

Sok ember nem látja meg magában az igazi élet alappillérét, a felhőtlenség valóságát, értékes momentumát – sajnos. Ha jön egy nagyobb lépcsőfok az életünkben, csak azt látjuk, hogy ez a dolog rengeteg homlokvakarással, és sok-sok fejünkben létrejövő negatívummal jár. Egy csepp rossz mellett iszonyatosan eltörpül megannyi gyönyörűség. Pedig milyen derűs világ lehetne a miénk…

Az igazi felismerés bennem is – mint ahogyan remélhetőleg sok más emberben – akkor jött létre, amikor elolvastam Eckhart Tolle, A most hatalma című szerzeményét, amely napjaink egyik legnagyobb spirituális könyvének bizonyul.
Olvasás közben eszméltem rá arra, hogy már megéltem a valódi létemet. Miután felnyílt a szemem, összekapcsoltam érzéseimet a könyv tartalmával. Megnyugodtam, és rendkívül szerencsésnek éreztem magam.
Sokáig azt hittem, mindig kell valami vagy valaki, akivel együttműködve lehetek csak boldog. Hogy szükségem van azokra a dolgokra, amelyekből energiát szívhatok. A könyv olvasása közben, oldalról oldalra lapozva sorakoztak a kérdések fejemben, hogy „miért várom a boldogságot a környezetemtől, ha én önmagamban rálelni képtelen vagyok? Hogyan sugározzak pozitív energiát, ha létemen negatív gondolkodásmódom átveszi az irányítást? Hogyan sugározzam a pozitív energiát, ha folyton a külső tényezőkből akarom meríteni azt, és nem magamból?”
Aztán elkezdtem élni. Azt tettem, amit tennem kellett, arra mentem, amerre a szívem húzott. Olyan dolgokkal kezdtem el foglalkozni, amelyeket nem csak úgy mellékesen csinálok, hanem tényleg akarom, szeretném csinálni. Az unaloműzésből folytatott cselekedeteim megszűntek egy idő után. Hiszen bármit csináltam, megpróbáltam élvezni. Nyilván vannak az ember életében olyan – esetleg negatív - környezeti tényezők, melyek befolyásolják a dolgokhoz való viszonyulást. De ki mondja meg, hogy melyik oldalát nézzem az adott helyzetnek? Ha a pozitívumokat vonom le magamnak, természetesen jó belátással folytatom, amit elkezdtem. Viszont ha a negatív oldaláról vizsgálom meg a dolgot, szerintem logikus a válasz…
Nem tudom, mennyire érthető, amit próbálok mondani, átadni.
Időről időre javuló tendenciát mutatott a lelkem, ezáltal a testem is. Mosolyogva keltem fel, és vidáman feküdtem le este. Jó dolog tanulmányozni, megismerni önmagam, megközelítéseimet analizálni adott szituációkban.
Nehéz, ennek okán hosszú folyamat a tanulás. Mindenesetre egyet biztosra tudok, mégpedig, hogy nagyon klassz dolog az, hogy az ember folyton vevő az új dolgokra, a világ megismerésére, a dolgok egymással való kapcsolatának felfedezésére, a boldogság kulcsára lelni, ezáltal a megfelelő zárat megtalálni, majd kinyitni azt az ajtót, és merni belépni rajta.

És talán az egyik legjobb dolog az életben, amikor az ember ki tud kapcsolni önmagában, és az igazi felismerésben rejlő gondolataiban…